Kategóriák

Úgy imádja a világ a Top Gun: Mavericket, mintha ez lenne az utolsó mozifilm

Úgy imádja a világ a Top Gun: Mavericket, mintha ez lenne az utolsó mozifilm

Kisebbfajta moziünnep kerekedett egy augusztusi hétfő estén az egyik budapesti plázamoziban. A boltok, sőt az éttermek is bezártak már, mikor a Top Gun: Maverick eredeti nyelvű, felirat nélküli vetítése elkezdődött. Korántsem premierfilmről van szó, az új Top Gunt három hónapja játsszák a mozik. Ehhez képest a terem harmada megtelt, nagyjából harminc ember döntött úgy, hogy Tom Cruise-zal tölti a hétfő estéjét.

Miközben a mozik nézőszámai jelenleg még világszerte elmaradnak a koronavírus-járványt megelőző időszaktól, a május végén bemutatott Top Gun: Maverick úgy döntögeti a rekordokat, mintha szó sem lett volna semmiféle járványról.

Az hagyján, hogy a világ számos országában, köztük a legnagyobb piacot jelentő Egyesült Államokban ez lesz az év legnézettebb filmje.

Ennél többről van szó. A Top Gun folytatása hazájában már most a hatodik legnagyobb bevételt elért film. Friss adatok szerint összesen 683 millió dollárért váltottak rá jegyet az amerikaiak, vagyis nincs már messze a toplista ötödik helyezettje, a 700 milliót kasszírozó Fekete Párduc sem (az Avatar 760 milliója talán már nem lesz meg). A globális bevételi listán jelenleg a 12. a Top Gun: Maverick, ami különösen megsüvegelendő teljesítmény annak fényében, hogy ideológiai, illetve politikai (háborús) okokból két óriási filmpiacon, Kínában és Oroszországban nem is vetítik a filmet.

Pontokba szedve igyekszünk megmagyarázni, miért robbanhatott ekkorát egy nyolcvanas évekbeli sikerfilm közel negyven évvel később elkészült folytatása.

1. Tom Cruise, az utolsó mozisztár

A Maverick egyik legfőbb vonzereje a főszereplője, aki az utóbbi években következetesen Hollywood és a moziipar védőszentjeként, utolsó bástyájaként állítja be saját magát. Amikor a Mission: Impossible hetedik részének forgatásán két stábtag megszegte a járvány miatti óvintézkedéseket, Cruise azzal a szöveggel üvöltötte le a fejüket egy kiszivárgott hangfelvétel szerint, hogy nem tehetnek ilyet, mert „mi vagyunk a kibaszott aranystandard”.

JB Lacroix / Full Picture Agency via AFP Tom Cruise a Top Gun: Maverick premierjén a cannes-i filmfesztiválon 2022 májusában.

Később az új Top Gun promóciós körútján mindenhol elmondta, eszébe sem jutott, hogy a járványhelyzetben a mozik helyett streamingcsatornákon mutassák be a filmet. A sajtóban kialakuló imázs mindig is hozzájárult a sztárok filmjeinek értelmezéséhez, és a Maverick esetében, úgy tűnik, a közönség érzékelte, hogy Cruise kifejezetten az ő moziélményükért dolgozik. Ezt meg is hálálták a nézők: a színész egyetlen filmje sem ért el még ekkora bevételt, pedig a gazdag életműben ott az összes Mission: Impossible-epizód, a Világok harca és Az utolsó szamuráj is. A Koktélról nem is beszélve.

Kapcsolódó
„Ön adta ki a parancsot?!” – hat film, amiben a hatvanéves Tom Cruise tényleg jól játszott
Tom Cruise a földkerekség utolsó igazi filmsztárja, egyesek szerint viszont nem jó színész. Szerintünk az, amit hat filmjének felidézésével bizonyítunk.

2. Nem szuperhősfilm

2010 óta hozzászokhattunk, hogy a bevételi listák élén rendre az aktuálisan legnépszerűbb műfaj darabjai, a szuperhősfilmek állnak. Az egész családnak szóló animációk mellett ezek a filmek mennek igazán eseményszámba: a garantált látványosságok miatt a nézők akkor is kifizetik a mozijegyet a legújabb Bosszúállók– vagy Pókember-filmre, ha a sorozatlogika miatt egy-egy szuperhősfilm önállóan nem is sikerül kiemelkedően jól.

A műfaj azonban erőteljesen behatárolja a saját közönségét. Főként tinédzser fiúk és fiatal férfiak nézik, és bár az utóbbi években egyre több a női néző – főleg az inkluzívabb Marvel-filmeken –, az átlagosan remekül teljesítő szuperhősfilmek között is ritka az olyan kiugró siker, mint legutóbb a Pókember: Nincs hazaút. Noha a Maverick sem kényezteti kifejezetten a női nézőket, a szuperhősök hiánya és a veterán Tom Cruise jelenléte mégis bevonzhatja a nőket, valamint az idősebb nemzedéket a mozikba.

UIP-Duna Film

3. Járvány utáni moziélmény

Ha már szóba került a Pókember: Nincs hazaút, a közönség reakciói alapján annál a filmnél is egyértelmű volt, hogy a járvány utáni – legalább részleges – felszabadulás élménye hozzájárult a sikerhez. „Ez hiányzott az életünkből” – írták rengetegen, és ugyanez a felhajtóerő működött a tavalyi év két másik kiemelkedően népszerű filmje, a Nincs idő meghalni és a Halálos iramban 9 esetében is. Ezeket a filmeket azonban jóval a Maverick előtt mutatták be, amikor sokan még nem merészkedtek vissza a mozikba. Talán ez is magyarázza, hogy a Top Gun a James Bond-filmnél és a Vin Diesel-es akciómozinál is sikeresebb.

4. Nosztalgia és retró

Mindeddig alig esett szó a Maverick minőségéről, noha művészeti szempontból sem érdektelen film. Na, nem kifejezetten jó: hasonlóan más régi sikerek friss folytatásaihoz, például Az ébredő Erőhöz, a Szárnyas fejvadász: 2049-hez és a Mátrix: Feltámadásokhoz, az új Top Gun is egyszerre újramesélése és folytatása az eredetinek. Újrahasznosítja a kiképzés történetét, és komoly forgatókönyvírói bűvészmutatványok révén eléri, hogy Cruise karaktere, Pete „Maverick” Mitchell kapitány nagyjából ugyanott tartson az életében, mint harmincöt évvel ezelőtt. Ám ezzel a megoldással az alkotók hangsúlyozhatják művük időtlen, pontosabban időn kívüli jellegét – erre máris visszatérünk –, és táplálhatják a Cruise imázsához illeszkedő állandóság, megbízható változatlanság képzeteit.

„Nem tetszik a nézése, kapitány” – mondják többször is Mavericknek a filmben, amire mindig ugyanaz a válasz: „Nekem csak ez az egy van”. Maverick, azaz Cruise ugyanaz, aki volt, és a Top Gun is ugyanaz, ami volt.

Kritikusunk, Jankovics Márton finom észrevétele szerint az időutazás élményéhez hozzájárul, hogy a főhős „egyre régebbi gépeket vezet a filmben: az űrsikló határát súroló csodagéptől indulunk, majd az F18-ason keresztül megérkezünk az első film által ikonikussá tett F16-osig, hogy végül egy második világháborús propelleres repülővel repüljünk el a naplementébe”.

UIP-Duna Film

5. Virtuális valóság

Nosztalgikus hangütése és a lankadatlanul népszerű „nyolcvanasévek retró” mellett a Mavericknek akad még egy különös vonása, ami eszményi eszképista szórakoztatássá avatja a filmet.

Arról van szó, hogy az új Top Gunnak egészen egyszerűen semmi köze a valósághoz.

Ez annak fényében még feltűnőbb, hogy nem messzi-messzi galaxisokban vagy Westeroson kibontakozó, fantasztikus történetről van szó, hanem olyanról, ami napjaink Amerikájában játszódik – elvileg. Gyakorlatilag viszont a Top Gun kiképzőtábor tökéletesen zárt világ, amelyben színesebbek a naplementék, tisztábbak a férfibarátságok és készségesebbek a pultosnők, mint a valóságban, az ellenségnek továbbá nincsen neve, sem arca.

UIP-Duna Film

Ebből a szempontból a Maverick meglehetősen hasonlít Joseph Kosinski rendező első nagyjátékfilmjére, a Tron: Örökségre, amely egy számítógépes játék virtuális valóságában játszódott. Más tekintetben a rendező a háttérbe húzódik: az eredeti filmet jegyző Tony Scotthoz képest a stílusa visszafogottabb, jóformán láthatatlan. Ezúttal vagy elmaradnak Scott védjegyszerű, klipes montázsai, vagy szolgaian másolja őket a folytatás (az amerikaifoci-jelenetben).

Simább, kiszámíthatóbb, kockázatmentesebb, klasszikusabb ízlésű film ez, mint az eredeti Top Gun. Emiatt nem lesz belőle filmklasszikus, de nagyon úgy néz ki, hogy 2022-ben ennek is köszönheti figyelemre méltó sikerét.

The post Úgy imádja a világ a Top Gun: Mavericket, mintha ez lenne az utolsó mozifilm first appeared on 24.hu.

Related Posts