Kategóriák

Milyen a jó önsegítő könyv? Ajánlunk néhányat

Milyen a jó önsegítő könyv? Ajánlunk néhányat

Korábban írtunk arról, milyennek kell lennie egy jó önsegítő könyvnek: motiváljon a változásra, konkrét eszközöket adjon a kezünkbe, és tanuljunk belőle a lelki működésünkről. Készítettem egy szubjektív válogatást ilyen könyvekből, figyelve arra, hogy többféle problémával küzdő ember találjon köztük legalább egyet, ami – annak tudatában, hogy nem helyettesíti a szakemberekkel folytatott munkát – segítséget jelenthet.

Milyen traumák alakítottak minket és hogyan lehetünk jobban?

Vannak olyan self-help könyvek, amelyek nem egy-egy speciális problémára kínálnak megoldási lehetőségeket, hanem a személyiségünk egészének működését érthetjük meg jobban a segítségükkel. Ezek közül a leginkább hasznosnak azokat tartom, amikből megtudjuk, milyen események jelenthetnek traumát egy ember életére, milyen hatásai vannak a sérüléseknek és hogyan lehet ezekből „kigyógyulni”. Ezeket a könyveket gyakran fájdalmas olvasni, de így segítik a szembenézést a legmélyebb fájdalmainkkal.

Ilyen, népszerű „alapkönyv” Susan Forwardtól a Mérgező szülők. A szerző azokat a szülőket nevezi így, akik nehezen gyógyuló érzelmi (néha fizikai) sebeket okoznak a gyerekeiknek és ezt nem ismerik el, nem teszik jóvá. A könyv a mérgező szülők különböző típusait mutatja be szemléletesen, példákkal illusztrálva. Vannak, akik a gyerekek fizikai vagy érzelmi szükségleteit hanyagolják el, mások kontrollálóak, alkoholisták, szavakkal, fizikailag vagy szexuálisan bántalmaznak; sokan többféle mérgező magatartást is alkalmaznak.

Susan Forward: Mérgező szülők

A könyv nemcsak azért nagyon jó, mert megvilágítja, hogy nem minden szülő bánik jól a gyerekeivel, és hogy ennek súlyos következményei lehetnek, hanem mert foglalkozik a gyerekben kialakuló bűntudattal és szégyennel is. Kimondja, hogy a gyerekkorunkért nem vagyunk felelősek, de tehetünk azért, hogy felnőttként jól legyünk és ne adjuk tovább a bántalmazást.

Sokan hiszik azt, hogy meg kell bocsátani a szülőknek, Forward ezt cáfolja és el is magyarázza, milyen káros lehet, ha emiatt elnyomjuk az érzéseinket.

Gyakran hallani, hogy ha akit súlyos trauma ért, „soha nem élhet teljes életet”. A Mérgező szülők pozitívabb szemléletet közvetít: nehéz változtatni, és rengeteget kell dolgoznunk magunkon, de esélyünk van a boldogabb életre. Olyan módszereket mutat be, mint például (el nem küldendő) levél írása, amiben megfogalmazzuk, mit tett velünk a szülő, és hogyan érezzük magunkat ettől.

Kifejezetten az alkoholizmus és a tágabb értelemben vett függőségek (mint a munkamánia és az evészavarok) romboló hatásaival foglalkozik Waltraut Barnowski-Geiser: Apa, Anya, Pia. Hogyan találják meg a szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekei mégis a boldogságot című könyve. Azokban a családokban, amelyekben valamelyik szülő szenvedélybeteg, mindig az ezzel kapcsolatos problémák köré szerveződik az élet, az érzelmeket elnyomják, a gyerekek alig kapnak segítséget. Ezek a gyerekek gyakran felnőttként sem ismerik fel, hogyan hatott mindez rájuk. Személyes történeteket olvashatunk különböző családokról, információkat kapunk a jellemző működésmódokról: arról, hogy a gyerekek teljes bizonytalanságban, rosszabb esetben állandó félelemben és veszélyben nőnek fel és nem kapnak elég szeretetet.

A szerző foglalkozik azzal, milyen sebeket szereznek a gyerekek (súlyos kötődési zavaraik alakulnak ki, nem tartják magukat értékesnek), és hangsúlyozza, hogy az erősségekre is figyelmet kell fordítani. Sokan, akik ilyen családban nőnek fel, hűségesek lesznek, jól bele tudják élni magukat mások helyzetébe, könnyen alkalmazkodnak. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bárkinek is jót lenne, ha szenvedélybeteg a szülője, vagy hogy „ami nem öl meg, az megerősít”. Inkább arról van szó, hogy mindenki meg tudja találni, mire építhet felnőttként, amikor már képes feldolgozni a traumát, és változtatni a mérgező mintán. A könyv a továbblépéshez is segítséget nyújt: rövid gyakorlatokkal mutatja be, hogyan lehet tudatosabbá válni, és biztonságot teremteni magunknak.

Hogyan neveljünk boldog gyereket úgy, hogy mi se őrüljünk bele?

Az önsegítő könyvek népszerű témája a gyereknevelés. Adele Faber és Elaine Mazlish Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyvéről azt gondolom, minden szülőnek érdemes lenne beszereznie. A szerzők nem száraz elméletekkel, nem is közhelyesen, hanem példákkal, képregényekkel, pontokba szedett elvekkel, gyakorlatokkal és szülők történeteivel segítenek abban, hogy a gyerek és a szülő között jó kapcsolat legyen.

Adele Faber és Elaine Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje

A cél a kölcsönös tisztelet kialakítása úgy, hogy megértjük a gyerek érzelmeit, reagálunk rájuk, miközben saját érzéseinket és megtanuljuk felismerni. Így a gyerekek felelősségteljes és felszabadult felnőtté válhatnak, miközben a szülők szükségletei sem szorulnak háttérbe. A könyv az erőszakmentes kommunikációhoz, illetve az érzelmek szabályozásához ad rengeteg, érthető és könnyen elsajátítható segítséget bárkinek, aki gyerekekkel foglalkozik.

Megtanulhatjuk belőle, hogyan lehet tagadás, elfojtás, mások hibáztatása vagy mártírkodás helyett együttérzést mutatni a gyerek (illetve saját magunk) felé. A gyerekekkel sok mindent meg lehet beszélni, ha odafigyelünk az igényeikre, ha biztonságot nyújtunk nekik, és közben támogatjuk őket az önállóságban is. Sok szülő még ma is fizikailag vagy verbálisan bünteti a gyerekét. A könyv segít megérteni, hogy miért rossz eszköz a büntetés, és hogyan lehet rosszallást vagy reális elvárásokat kifejezni anélkül, hogy a gyerek személyiségét támadnánk.

Hogyan álljunk ki magunkért és mondjunk nemet úgy, hogy nem vagyunk agresszívek?

Nemcsak a gyerekneveléshez, hanem általánosságban az életben való boldoguláshoz is elengedhetetlen az asszertivitás, a nemet mondás: az, hogy ki tudjunk állni magunkért. Az erőszakmentes kommunikáció (EMK) elméletét és gyakorlatát Marshall B. Rosenberg pszichológus dolgozta ki az 1960-as években.  A szavak ablakok vagy falak. Erőszakmentes kommunikáció című könyve az alapoktól avat be minket a módszerbe. Az EMK fontos alkotóeleme érzéseink és szükségleteink megfogalmazása. A lépések nem tűnnek nehéznek, de sokakat akadályoz, hogy nem tudják, hogyan beszéljenek az igényeikről – ez elsősorban a nőkre jellemző, hiszen a hagyományos szocializáció nem bátorít arra, hogy kiálljunk magunkért.

Rosenberg tévhiteket oszlat el, ezek közül az egyik legfontosabb, hogy saját szempontjaink erőszakmentes megfogalmazása nemcsak hogy nem önzőség, hanem felnőtt felelősségvállalás és a másik szükségleteivel való együttérzés. Gyakori hiba azoknál is, akik próbálnak erőszakmentesen kommunikálni, hogy nem értik az érzések és gondolatok megfogalmazása közti különbséget. Például az nem az érzelem közlése, ha az „érzem” szót követi a „hogy”, „mint”, „mintha” kifejezés. Ezzel szemben érzést fogalmazunk meg, ha elmondjuk, hogy dühösek, szomorúak vagy éppen vidámak vagyunk. Az sem saját érzés, ha arról beszélünk, hogyan vélekedünk mások viselkedéséről. A könyv tehát amellett, hogy eszközöket ad az erőszakmentes kommunikációhoz, közelebb visz annak a megértéséhez is, miért megy ez olyan nehezen.

A nemet mondással, a magunkért való kiállással foglalkozik Marie Haddou: Merj nemet mondani! A visszautasítás művészete című könyve. Haddou is kitér arra, miért nem képes erre mindenki. A határaink feladását gyakran tévesztjük össze az udvariassággal, és félünk attól, hogy ha kiállunk magunkért, megbántunk vagy magunkra haragítunk másokat.  Ráadásul ad egyfajta pozitív érzést, ha mindenre igent mondunk: mindenhatónak érezhetjük magunkat, olyan embernek, aki bármit meg tud tenni, amit kérnek tőle. A nemet mondás képessége csak akkor fejlődik megfelelően, ha a szülők rugalmasak és figyelnek a gyerek szükségleteire. Ellenkező esetben a gyerek a nemet mondást a szeretet elvesztéséhez fogja kötni, nem fog bízni a környezetében és saját magában, nem lesz képes konstruktív módon kiállni magáért.

A könyv az előzőnél kicsit gyakorlatiasabb: segít abban, hogy megfigyelhessük a viselkedésünket, az érzéseinket és a gondolatainkat, majd változtassunk. Olyan módszereket mutat be, mint a megakadt lemez, a negatív nyomozás és az elhomályosult képernyő.

Hogyan csökkenthető hatékonyan a szorongás?

A szorongás szinte minden emberre jellemző, bizonyos szintig hasznos is. Aki viszont gyakran szorong, az nem fogja tudni megfelelően végezni a munkáját, nem alakít ki jól működő kapcsolatokat, nem tud kiteljesedni. Ezért a szorongás az, aminek a megszüntetéséhez az emberek nagy többsége folyamatosan eszközöket keres.

Reneau Z. Peufifoy Szorongás, fóbiák, pánik című könyvével napokra lebontva, jól követhető lépésekben, feladatokon keresztül kezelhető a pánikbetegség, a fóbia és a szorongás. Kevés könyv segít ennyire konkrétan és gyakorlatiasan bizonyos problémák megoldásában, a szerző mégsem sugallja azt, hogy ha mindent becsületesen végigcsinálunk, garantáltan jól leszünk. Szükség lehet pszichoterápiás támogatásra vagy gyógyszerszedésre is.

Reneau Z. Peufifoy: Szorongás, fóbiák, pánik

Megtanítja relaxálni az olvasót, emellett elsősorban kognitív módszereket javasol, és nagyon fontosnak tartja azt is, hogy változtatnunk kell bizonyos dolgokon annak érdekében, hogy kevesebb stresszt éljünk át. Bemutatja, hogyan alakul ki az a fajta gondolkodás, ami miatt a valóságot torzultan észleli a depressziós, a szorongó vagy a pánikbeteg ember, és segít abban, hogy azonosítsuk, majd leküzdjük a negatív automatikus gondolatokat.

A fent ajánlott önsegítő könyvek egy része már szinte klasszikusnak számít, több kiadást is megért, Mogyorósy-Révész Zsuzsanna Érzelemszabályozás a gyakorlatban. Újrakapcsolódás a belső biztonsághoz című könyve viszont csak tavaly jelent meg, és a koronavírus-járványhoz kapcsolódó mentális krízisre is reflektál. Ez a viszonylag vékony könyv hihetetlenül jól foglalja össze laikusok számára, hogy milyen traumák hatására válik valaki szorongóvá, milyen érzelmi szükségleteink vannak, milyen hiányokat jelentenek a negatív érzelmek, és mit tehetünk azért, hogy kezeljük és ne akarjuk elnyomni vagy megszüntetni őket.

Különböző terápiás irányzatokat összefoglalva mutat be rengeteg klasszikus és kevésbé ismert szorongáscsökkentő technikát, olyanokat is, amik akár egy PTSD-s emlékbevillanás esetében is segíthetnek stabilizálni az állapotunkat. Az érzelemszabályozás viszont ennél sokkal többet jelent, és tágabb fogalom: nem egyszerűen a feszültségcsökkentés a célja, hanem az is, hogy felmérjük, milyen állapotban vagyunk és megtanuljunk együttérezni magunkkal.

A fizikai és érzelmi biztonság megteremtésének szerepét többször is hangsúlyozza a szerző. Bármilyen szörnyűség is történik a világban, legalább egy kicsit tehetünk azért, hogy jobban legyünk, hiszen ahogy a szerző is írja, „a belső biztonságérzet megtalálása valódi alapja lehet a nehézségekkel való sikeres megküzdésnek.”

The post Milyen a jó önsegítő könyv? Ajánlunk néhányat first appeared on 24.hu.

Related Posts