Kategóriák

A világ legkúlabb diktátora addig nem nyugszik, amíg 70 ezer embert rács mögé nem juttat

A világ legkúlabb diktátora addig nem nyugszik, amíg 70 ezer embert rács mögé nem juttat

Salvador fontos mérföldkőhöz érkezett az újév első két hónapjában: négy egymást követő napon nem történt gyilkosság. A közép-amerikai kis országban ez korábban elképzelhetetlen lett volna, hiszen sokáig a bolygó legerőszakosabb állama volt. A változás Nayib Bukele 2019-es elnökké választása után következett be.

A palesztin származású Bukele a maga 40 évével az egyik legfiatalabb államfő a Földön. A korábban marketing céget vezető elnököt helyi és nemzetközi szinten is éles bírálatok érték autoriter kormányzási stílusa miatt, ennek ellenére a népszerűségi mutatója tavaly egyszer sem ment 75 százalék alá.

Bukele a populista vezető prototípusa. Első beszédét az ENSZ-ben egy szelfivel indította, hivatalos fizetőeszközzé tette a Bitcoint, megjelenésének állandó kelléke a hátrafordított baseball sapka, és gyakorlatilag állandóan a Twitteren lóg: profilján a világ legkúlabb diktátoraként hivatkozik magára.

Hatalmát a fülöp-szigeteki Rodrigo Dutertéhez hasonlóan a rend megteremtésére és a bűnözéssel szembeni zéró toleranciára alapozta: elnöksége alatt 60 százalékkal csökkent a gyilkosságok száma. Februárban átlagosan napi 2,4 embert gyilkoltak meg Salvadorban, ami ugyan soknak tűnik a 6 és félmilliós országban, de Bukele elnöksége előtt ugyanez a szám még napi 20 volt.

A helyzet tavasszal egy csapásra megváltozott:

Március 25. és 27. között a bandák nyolcvanhét embert gyilkoltak meg.

A hivatalos adatok szerint március 26. volt a 21. század legerőszakosabb napja Salvadorban: ekkor hatvankét emberrel végeztek 24 óra alatt. Bukele válaszul összehívta a törvényhozó testületet, hogy kihirdessék a szükségállapotot, és elrendelte a börtönök lezárását.

Az elnök meghirdette a bandák elleni harcot, és a hatóságok elképesztő ütemben kezdték el begyűjteni a feltételezett bűnözőket.

El Salvador Elnöki Hivatala / Anadolu Agency / AFP

Salvador bandái

Az 1979-től 1992-ig tartó kegyetlen salvadori polgárháború elől a lakosság közel fele menekült külföldre. Közülük sokan Los Angelesben telepedtek le. A kilencvenes években az Egyesült Államok a drog ellen indított háború keretében szigorított a migrációs politikáján, és sok ezer – Amerikában felnőtt – salvadori fiatalt deportáltak. Sokan közülük az Amerikában alapított, egymással rivalizáló Mara Salvatrucha (MS-13) és a Barrio 18 banda tagjai voltak, akik Latin-Amerikába visszatérve egy csapásra hatalmas befolyásra tettek szert: az erőszakos bűnszövetkezetek komplett városokat, régiókat tartottak ellenőrzésük alatt. Becslések szerint mindkét banda 50 ezer körüli taggal rendelkezik.

A rendkívüli állapot értelmében a hatóságok a letartóztatástól számított 15 napig nem kötelesek bíró elé állítani a fogvatartottat, szemben a salvadori alkotmányban eredetileg meghatározott 72 órás követelménnyel, továbbá korlátozva van a gyülekezései szabadság, a jogokról való tájékoztatás és az ügyvédi segítség igénybevétele.

– Ezt a munkát nem lehet 30 nap alatt elvégezni – mondta Gustavo Villatoro biztonsági és igazságügyi miniszter, miután az eredetileg 30 napos szükségállapotot április végén még egy hónappal meghosszabbították.

A kormány idáig mintegy 24 ezer feltételezett bandatagot vett őrizetbe a szükségállapot kihirdetése óta.

Bukele pártja, a Nuevas Ideas (Új Gondolatok) közölte, hogy addig folytatják a letartóztatásokat, amíg az ország összes bandatagja – becslések szerint minimum 70 ezer ember – rács mögé nem kerül. A május 1-jéig őrizetbe vett bandatagok közül nem mindenki ellen indították el a hivatalos eljárást: a fogvatartottak felét, 11 ezer embert helyeztek előzetes letartóztatásba. Ellenük „törvénytelen szervezethez való csatlakozás” bűntette miatt folyik nyomozás.

Az arányok korábban is hasonlóak voltak. Április 21-én Rodolfo Delgado főügyész egy interjúban azt mondta, hogy az addigra őrizetbe vett több mint 14 ezer ember közül 5900-at vádoltak meg bűncselekménnyel, és küldtek előzetes letartóztatásba, ráadásul mindössze 17 embert engedtek szabadon bírósági meghallgatás után.

Roque Alvarenga / APHOTOGRAFIA / Getty Images

A visszaélések szinte garantáltak

Öt emberi jogi csoport számolt be arról, hogy 338 panasz érkezett emberi jogok megsértésére a feltételezett bandatagok tömeges letartóztatása során. A nem kormányzati szervezetek szerint a leggyakrabban említett visszaélések között az önhatalmú letartóztatást, az illegális házkutatást, valamint a hatósági intézkedések során keletkezett sérüléseket említették. A kirívó jogsértések között említenek rablást is, de a Human Rights Watch és a Cristosal Foundation nevű salvadori jogvédő csoport két olyan esetről is beszámolt, amikor a fogvatartott őrizetben halt meg. A két csoport jelentése szerint a letartóztatások legújabb hullámában visszatérő gyakorlat az önkényes állami vegzatúra: bizonyos letartóztatásokat inkább „kényszerített eltűnéseknek” neveznek az információközlés és a családokkal való kapcsolattartás teljes hiánya miatt.

Bár a kormány ígéretet tett arra, hogy új börtönöket épít, a tömeges letartóztatások hozzájárultak a salvadori fogházak amúgy is veszélyes túlzsúfoltságához. Egy tavalyi tanulmány szerint a salvadori börtönök 136 százalékkal lépték túl kapacitásukat, de volt olyan intézmény is, ahol hatszor annyi elítéltet tartottak fogva, mint amennyit hivatalosan el lehet helyezni.

A rendőrség gyakran lakóhely vagy kinézet (például tetoválások) alapján börtönöz be személyeket, de arról is érkeznek hírek, hogy a hatóságoknak „letartóztatási kvótáknak” kell megfelelniük.

Újabb hét kezdődik, és még mindig egyáltalán nem tudunk SEMMIT a bátyámról. Ez a rémálom sok becsületes salvadori család otthonában megtörténik, akinek a hozzátartózóját törvénytelenül tartják fogva

írja az egyik családtag a Twitteren, akinek a bátyja ételfutárként dolgozott, amikor őrizetbe vették. Sok hasonló család dolgozik azon, hogy hozzátartozójuk ártatlanságát bizonyítsák, de a börtönök előtt is tömegek várják, hogy valamilyen információhoz jussanak váratlanul eltűnt szerettükről.

Az erő nyelvén

2012 elején a Mauricio Funes elnök vezette salvadori kormány megállapodást kötött az ország két legnagyobb utcai bandájával, az MS-13-mal és a Barrio 18-cal, melynek eredményeként az egymással rivalizáló bandavezérek tűzszünetet kötöttek egymással. Cserébe azt kérték a kormánytól, hogy csökkentse az erőszakos rendőri fellépést, jobb börtönkörülményeket biztosítson, és fektessen be az egykori rabok rehabilitációs programjaiba.

A megállapodás működött, azonnal 60 százalékot esett a napi gyilkossági ráta, ami rövid távon erősítette az elnök hatalmát, hosszútávon azonban egy veszélyes gyakorlatot vezetett be: a bandák megtanulták, hogy a gyilkolással közvetlen hatást tudnak gyakorolni a politikára. Mivel a salvadori választók számára a közbiztonság elsődleges prioritás, a bandák a 2010-es években rendre gyakorolni tudták újonnan felfedezett nyomásgyakorlási képességüket.

Juan Martínez D’Aubuisson, a salvadori bandák egyik vezető szakértője úgy fogalmaz:

2012 óta a bandák és az állam a haláleseteken keresztül kommunikálnak egymással.

A Bukele-rezsim ebben is változást hozott: egy komplett identitást épített arra, hogy (a hagyományos salvadori pártokkal szemben) nem tárgyal a bandákkal, akikre az idei letartóztatási hullám után csak terrorista szervezetekként hivatkozik. Nyilvánosan Bukele a gyilkosságok számának csökkenését a bűnözés elleni politikai programjának, a „területi ellenőrzési tervnek (Plan Control Territorial)” tulajdonította.

Bukele azonban a háttérben ugyanúgy kiegyezett a bandákkal, mint az elődei. A kormány tagadja, hogy ilyen paktum létrejött volna, de az El Faro oknyomozó portál feltárta, hogy 2019 októberében – négy hónappal Bukele beiktatása után – a kormány képviselői kiterjedt tárgyalásokat folytattak az MS-13 és a Barrio 18 vezetőivel. Arra kérték a bandákat, hogy csökkentsék a gyilkosságok számát, és segítsenek a Nuevas Ideasnak szavazatokat szerezni a 2021-es félidős választásokon. Cserébe Bukele kormánya felajánlotta, hogy javítja a börtönkörülményeket, módosítja a szigorú bűnözésellenes törvényeket, továbbá nem adja ki a bandavezéreket az Egyesült Államoknak.

Az üzlet alapvetően sikeres volt, hiszen Bukelének abszolút többséget sikerült szerezni a törvényhozásban, majd leváltotta a legfelsőbb bíróság öt tagját és a független főügyészt, átírták az ország alkotmányát is, ami lehetővé tette az elnök újraválasztását. Az El Faro azt is kiderítette, hogy amikor megakadtak a tárgyalások, a bandák kíméletlen erőszakhullámmal válaszoltak (2020 áprilisában és 2021 novemberében).

Feltehetően a március végi véres események is ebbe a sormintába illeszkednek: az áldozatok többségének nem volt kötődése a bandákhoz. Az áldozatok között találunk 42 éves háztartási alkalmazottat, 27 éves szörfoktatót, 40 éves boltost és 22 éves cipészt is, a holttesteket pedig az út szélén hagyták, hogy a hatóságok könnyen megtalálják őket. Mivel a bandák és a kormány közti kapcsolat titkos, nehéz tisztán látni, pontosan mi váltotta ki a példátlan erőszakhullámot, azonban a polgárőrség szóvivője szerint a bandák egyértelmű üzenetet küldtek: „valójában ők irányítanak, és akkor növelhetik vagy csökkenthetik a gyilkosságokat, amikor jónak látják”.

Oscar Rivera / AFP

Gyorsuló autokratizáció

A rendkívüli állapot kihirdetése után Bukele átírta a büntető törvénykönyvet, melynek értelmében

15 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható az a személy, aki bármilyen módon (grafiti, vizuális szimbólum, publikáció) a bandák üzeneteit közvetíti vagy utal rájuk, ráadásul ez azokra a sajtótermékekre is vonatkozik, melyek a lakosságra nézve pánikkeltő üzeneteket közölnek.
A büntetőjogi felelősség korhatárát 16-ról 12 évre csökkentették a „terrorista csoportokhoz vagy más bűnbandákhoz” való tartozással vádolt kiskorúak esetében.
Az új jogszabály 12 és 16 év közötti gyermekek esetében 10 évig terjedő, 16 év feletti gyermekek esetében pedig 20 évig terjedő börtönbüntetést tesz lehetővé.
„Terrorista csoport vezetéséért” mostantól 14 év helyett 40-től 45 évig terjedő börtönbüntetésre számíthatnak, tagságért pedig a korábbi 3-5 év helyett 20-30 év börtönbüntetés jár.
És ami talán a legfontosabb: a bandák támogatásáért járó börtönbüntetés a korábbi 3-6 év helyett 20-30 évre emelkedett.

Ez önmagában nem mond sokat, azonban Salvadorban az illegális csoportok támogatásának fogalma nemcsak azokat foglalja magába, akik tevőlegesen támogatják, segítik a csoportok működését, hanem azokat is, akik bármilyen jellegű kapcsolatban állnak bandatagokkal, anélkül, hogy valójában egy szervezet tagjai lennének. A Human Rights Watch szerint ilyen laza meghatározás alapján könnyedén vádat lehet emelni családtagok, ügyvédek, újságírók és a civil társadalom tagjai ellen.

Hector Silva Avalos, salvadori újságíró, a washingtoni American University kutatója szerint valójában a salvadori események a demokrácia további leépítéséről szólnak.

– Az első naptól kezdve ez volt Nayib Bukele terve. Először konszolidálni a hatalmát, majd a népszerűségét kihasználva szélesíteni azt a demokratikus intézményrendszere. A jelenlegi letartóztatási hullám célja, hogy stabilizálni tudja a népszerűségét, ami elvezeti a 2024-es újraválasztásához.

Ahhoz, hogy maga mellett tudhassa a salvadoriakat ki kell iktatnia a számára kínos elemeket: kritikus újságírókat, a politikai ellenfeleit

értékelt Avalos az Al Jazeera műsorában.

Egyelőre töretlen Bukele népszerűsége: a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint 90 százalék körül mozog a népszerűségi indexe, ami a legjobb mutató egész Latin-Amerikában. A tömeges letartóztatások során tapasztalható visszaélések, és az ország jelentős részeit uraló bandákkal eszkalálódó konfliktus hosszútávú hatásait azonban nehéz előre látni.

Alex Pena / Anadolu Agency / AFP Nayib Bukele

The post A világ legkúlabb diktátora addig nem nyugszik, amíg 70 ezer embert rács mögé nem juttat first appeared on 24.hu.

Related Posts